Szinyei Merse Pál Majálisa a magyar festészet egyik legbecsesebb és legismertebb alkotása. Értékét nemcsak újszerűségének és ellentmondásos fogadtatásának köszönheti, hanem szerencsésen választott témájának is. A pompás tavaszi tájban piknikező társaság képe derűs és boldogító érzéseket kelt minden nemzedék nézőiben. Épp ez a hétköznapiság, ez az egyszerű, minden nosztalgiától mentes életöröm tette olyan modernné, s eleinte egyenesen érthetetlenné a képet. Szinyei bevallottan nem is akart mást ábrázolni, mint „egy szép tavaszi napot, melyet a városból kirándult víg társaság élvez...”. Ám épp ezt tartották egyes kritikusai "rémítően prózainak”. A kép 1873-ban a bécsi világkiállítás bajor szekciójában volt látható, meglehetősen kedvezőtlen helyen. Szinyei ezért a képet a kiállításról visszavonta. Miután a Nemzeti Múzeumnak történő felajánlására sem kapott kedvező választ, a festményt szülőfalujába, a Sáros megyei Jernyére vitte. A mű végül 1896-ban került állami múzeumi tulajdonba, miután akkori budapesti kiállításán a fiatal festők "felfedezték" a kép modernségét. Ettől kezdve úgy tekintettek Szinyeire, mint szellemi-művészi atyjukra, mint a modern magyar festészet úttörőjére.