Ferenczy Károly és családja a nagybányai városliget bejáratánál bérelt házat, néhány száz méterre a Jókai dombtól, ahol az első nyáron Hollósy Simonnal és társaival együtt dolgoztak.  A műterme ablakából remek kilátás nyílt a keleti irányban húzódó Klastromrétre és a Kereszthegy vulkanikus kúpjára. Fiának, Valérnak az emlékei szerint innen festette meg az ünneplőbe öltözött leánykák fegyelmezetten vonuló csoportját. Ferenczynek ez a műve tetőzi be azt a folyamatot, amelyen keresztül a félhomályos, álomszerű bibliai témájú képektől eljut a napfényes, a paletta színeit felragyogtató, impresszionisztikus kompozíciókig. A napsütötte és az árnyékos felületek megszámlálhatatlanul sok zöld árnyalata kiemeli a gyermekek rózsaszínes, kékes reflexeket tükröző fehér ruháit, amelyekre az előtér virágainak és a háttér száradó ruháinak néhány ecsetvonással odavetett foltjai rímelnek. Ferenczy a sor elején sétáló, napernyős alak figuráját tudatosan elvágva teremtette meg a mű pillanatszerűségét, az elkapott impresszió frissességét.