Lautrec a plakátjain Jane Avrilt közvetlenebbül, személyesebben jelenítette meg, mint a többi sztárt. Kitűnően tükrözi ezt az érzelmektől sem mentes felfogást a jardin de Paris mulató számára készített plakát. Az 1885-ben a Champs-Élysées-n megnyitott szórakozóhely számos attrakcióval rendelkezett: koncert, bábszínház, táncparkett és kirakodóvásár várta a szórakozni vágyókat. A Jardin de Paris kedvenc helye lett a Montmartre hírességeinek is. Jane Avril plakátja Lautrec egyik leginvenciózusabb kompozíciója. A táncosnő a színpadon látható, a zenekari árokban ülő bőgős szemszögéből, magasra emelt lábbal, jellegzetes szólótánca közben. A táncosnő behunyt szeme az erős koncentrációra utal, ugyanakkor egyfajta távolságtartást is sugall, sajátos ellentétben az alsószoknyát és a fekete harisnyát is láttató, feltárulkozó táncmozdulattal. A nagybőgő nyakát markoló muzsikus mozdulata egyértelműen a tánc erotikus jellegére utal, amelyről az egykedvű, közömbös arckifejezésű Jane Avril látszólag tudomást sem vesz. Figyelmét és erejét szinte teljesen leköti a hatalmas szoknya megemelése.