Lautrec nagyon szerette a párizsi szórakoztatóipar jellegzetes intézményeit, a zenés kávéházakat, amelyek a második császárság alatt jöttek divatba. A közönség asztal mellett ülve fogyasztotta italát, miközben egy kis színpadon zajlott az előadás. Az előadásokat a sikamlós megjegyzésekkel fűszerezett, szándékosan közönséges nyelvezet és az erőltetetten látványos színpadi játék jellemezte, amely a szigorú kritikusok ellenérzését váltotta ki. Lautrec hol tánc közben, hol egy jellegzetes színpadi mozdulatot megragadva ábrázolja a fellépő művészeket, de az összképhez számára a nézőközönség megjelenítése is hozzátartozik. Fekete, valamint olajzöld színben nyomtatott litográfiái rendkívüli változatosak a fény-árnyék megjelenítése, a különböző vastagságú vonalak használata, a satírozással, illetve fröcsköléssel létrehozott felületek váltakozása terén. A spanyol táncáról híres Edmée Lescot már-már groteszk meghajlással fordul a nézők felé.